Üzleti titokvédelem

A legtöbb vállalkozás gazdasági, pénzügyi, üzleti titkai, egyéb, a sikeres működést biztosító eljárások, információk, módszerek jelentős értéket képviselnek, hiszen ezeken az információkon, azok minőségén, használóságán múlik a gazdasági versenyben elfoglalt pozíciója. A vállalkozások tekintetében az üzleti titkok önmagukban is nagy értéket képviselnek és kifejezetten nagy jelentőséggel bírnak versenyképesség szempontjából.

Hazánkban az üzleti titok védelméről szóló, 2018.évi LIV. számú törvény határozza meg, hogy mik és hogyan tartoznak az üzleti titkok körébe.

1/ Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, titkos - egészben, vagy elemeinek összességeként nem közismert vagy az érintett gazdasági tevékenységet végző személyek számára nem könnyen hozzáférhető -, ennélfogva vagyoni értékkel bíró olyan tény, tájékoztatás, egyéb adat és az azokból készült összeállítás, amelynek a titokban tartása érdekében a titok jogosultja az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítja.

2/Védett ismeret (know-how) az üzleti titoknak minősülő, azonosításra alkalmas módon rögzített, műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, megoldás, tapasztalat vagy ezek összeállítása.

A vállalkozások igyekeznek megtenni minél többet annak érdekében, hogy az „érzékeny” információikat a versenytársak ne ismerhessék meg. Az elmúlt néhány évben megfigyelhető, hogy az úgynevezett üzleti hírszerzési és az elhárítási igény is megnövekedett azokon az üzleti területeken, ahol a legélesebb gazdasági versenyek alakultak ki. Magyarországon a „szabadalmi jogok megsértése jellegű” szabadalmi perekhez kapcsolódó ügyek sokasága van folyamatban jelenleg is, de a nagyobb cégeken kívül a „kisebb” szereplők is gyakran keverednek egymással hasonló jogvitába. Ezen ügyek nem kis hányada ipari kémkedés következménye. Teljesen egyértelmű, hogy az üzleti hírszerzés – elhárítás és a titokvédelem új szintre lépett, így a jogi szabályozásnak és a biztonsági iparnak, így a magánnyomozóknak is követnie kell az üzleti élet e változásait.

Az üzleti titoknak egyrészt az adott vállalkozás gazdasági tevékenységéhez kell kapcsolódnia. A fent meghatározott információ nem lehet közismert, illetve nem lehet könnyen hozzáférhető az érintett gazdasági tevékenységet végző más cégek vagy személyek számára. A vonatkozó törvény a vállalkozásra kötelezettséget szab ki,így egy adott információ csak akkor minősül üzleti titoknak, ha az, az érintett gazdasági tevékenységet végző egyéb, külső személyek vagy vállalkozások számára nem könnyen hozzáférhető, tehát védve van a titokgazda által. Mivel a törvény feltételként határozza meg azt is, hogy a titok megőrzésével kapcsolatban, az azzal jogszerűen rendelkező jogosultat nem terhelheti felróhatóság, így megállapítható, hogy valójában, az információ csak akkor minősülhet üzleti titoknak, ha a jogosult megtett mindent annak érdekében, hogy az információ védett legyen.

Az üzleti titok és know-how védelem törvényi korlátja az is, hogy a titoksértésre nem lehet hivatkozni azzal szemben, aki az üzleti titkot vagy a védett ismeretet harmadik személytől kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg. Ilyen eset lehet például, ha egy vállalkozás a piac felmérése érdekében megbízást ad egy piackutató cégnek, amely a megbízás kereteit túllépve, jogosulatlanul üzleti titkokat szerez, de a megbízó nem tud arról, hogy ezekhez az információkhoz a megbízott jogosulatlanul vagy illetéktelenül fért hozzá és így veszi át a piackutatási eredményeket. Ebben az esetben egyértelmű, hogy a megbízó üzleti titkokat szerzett meg, de mivel jóhiszemű volt és ellenérték fejében szerezte az információt, így vele szemben a védelem nem érvényesül.

A munkavállalók, legfőképpen a vezető, bizalmi beosztásokban tevékenykedők, munkájuk elvégzése érdekében mindenképpen megismerik az adott vállalkozás üzleti titoknak minősülő információit, ezért az érintett személyek üzleti hírszerzés tekintetében mindenképpen célszemélyeknek minősülnek, belépéskori, majd visszatérő, időszakos ellenőrzésük kiemelten fontos. (pld: titkárnő, egyéb ügyintéző, könyvelést végző, stb) Az ilyen helyzeteteket figyelembe véve a vonatkozó törvény is bizonyos védelmet nyújt a munkaadó részére a munkavállaló üzleti titoksértésével szemben, de a törvényi védelem nem helyettesíti a személy ellenőrzését, annak szükségessége mindenképpen megmarad.

Munkaviszonyban a munkavállalóval szemben – cégbiztonság és titoktartás tekintetében is - vannak általános magatartási követelmények, - amelyeket sok esetben titoktartási nyilatkozatban rögzítenek. Ez az üzleti titok megőrzésének kötelezettsége, mi szerint a munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni. Ebbe beletartozik az, hogy nem közölhet illetéktelen – cégen kívüli, de akár cégen belüli - személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következménnyel járhat. A fenti kötelezettség arra vonatkozik, hogy a munkavállaló nem szivárogtathat ki üzleti titkokat, - alkalmazottak HR ellenőrzése - valamint a munkaviszonyának megszűnése után sem a munkaviszonyával összefüggésben megismert üzleti titoknak minősülő információkat, nem is adhatja át azokat új munkáltatójának.

Személyes tapasztalatom az, hogy Magyarországon nem veszik komolyan az úgynevezett versenytilalmi megállapodást, pedig igen nagy károkat okoz ennek a megállpodásnak-szerződésnek a megsértése. Ennek a lényege az, hogy a munkaviszonyhoz kapcsolódó megállapodás tartalmazza, hogy a munkavállaló, legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. Ez a megállapodás azonban nem az üzleti tikok védelmének körében jelentős igazán. A konkrét tartalma az, hogy a volt munkavállaló például nem indíthat 2 évig olyan vállalkozást, vagy nem dolgozhat olyan vállalkozásban, amely a korábbi munkáltató piaci részesedését, érdekeltségét támadja, vagy veszélyezteti. Ez a szigorú korlátozás ellentételezéseként a munkáltató megfelelő ellenértéket fizet, attól függően, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében.